Január 7.
Megtanultam végre a kedvenc Cziglán-szólóimat hallás után, de egyiket sem szeretem játszani, mert a jelenlegi felszerelésemmel a közelébe sem érek az eredeti hangzásnak. Cziglán-szólókat meg egyszerűen nem gyalázunk.
Az istenek halnak, az ember él. De persze van, aki lépcsőket mászik, magára zárja az ajtót és holtan orra bukik – olyan hirtelen, amilyen hirtelen egy légi riadó szirénája reked be reménytelenül és mindörökre.
Idecellukszoztam a kezemet az asztalhoz egyébként, azt, amelyikkel írok. Talán, hogy ne döfjem a töltőtollat a nyaki ütőerembe, mikor az utolsó kadencia is elnémul a Solaris epikus Los Angeles 2026-ából, mely számban megtestesül a tökéletes, steril-közeli instrumentális zene és annak szívfájdító élménye.
Ropit zabálok, Volbeat-et kezdtem ebben a másodpercben hallgatni. Már sajnálom, de kérhettem volna karácsonyra például egy hammond-orgonát. Ez nem a Volbeat-ről jutott eszembe. Ha ez a svéd neo-klasszikus-rock zenekar valaha is ráébredne egy ilyen hangszer létezésére, bennem világok dőlnének össze nyomban. Ezt azért mondom, mert nincs még egy olyan zenekar a világon (a magyar Hooligans-t leszámítva persze), mely ilyen szemtelenül kezdené egy 30 évvel ezelőtt is csúfos klisének számító powerchord-húrfojtásos-galoppos ritmusgitár-dallammal a 2008-as (!!) albumuk első számát. Ezek után elvárják, hogy higgyek abban, amit csinálnak. Mégis, az énekes karizmatikus hangja átsegít a traumán, és így a Volbeat hallgatható.
És végül 2009-re a megkésett újévi fogadalmam: nem telhet el úgy ez az esztendő, hogy ne legyen legaláb egy PRS SE Custom Tremolo-m. Nem fog egyébként.
Legvégezetül pedig: megszámoltam, hogy jelenleg pontosan 6 lányba vagyok szerelmes egyszerre. Hosszú idő óta először sikerült hát ilyen drasztikusan minimalizálni a létszámukat.
09 január 2009
Integrált
Január 3.
Jól van, hajnal van, fél négy van. Kint didereg a város, mert a mezítlába kilóg a takaró alól, úgy meg persze fölfázik, elkezd köhögni, nyálka torlódik fel a szájpadlása bordáiban, onnan rossz mozdulatokkal próbálja kikrákogni. A helyzet az, hogy Heideggert olvastam lefekvés előtt és rosszat álmodtam tőle.
Senki ne vegyen mentolos Baileys-t, mert szar.
Néha kapóra jövök magamnak, mint pl. most. Én nett ember vagyok, lehetőleg megbízható. És derűsnek érzem magam, akár egy integrált áramkör. Integrálva vagyok, semmire nem kérdezek rá, mert úgyis saját magam lennék a válasz.
Jól van, hajnal van, fél négy van. Kint didereg a város, mert a mezítlába kilóg a takaró alól, úgy meg persze fölfázik, elkezd köhögni, nyálka torlódik fel a szájpadlása bordáiban, onnan rossz mozdulatokkal próbálja kikrákogni. A helyzet az, hogy Heideggert olvastam lefekvés előtt és rosszat álmodtam tőle.
Senki ne vegyen mentolos Baileys-t, mert szar.
Néha kapóra jövök magamnak, mint pl. most. Én nett ember vagyok, lehetőleg megbízható. És derűsnek érzem magam, akár egy integrált áramkör. Integrálva vagyok, semmire nem kérdezek rá, mert úgyis saját magam lennék a válasz.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
