A 120. bejegyzés, melyben egy igen rövid helyzetjelentés kap helyt

Egész nap Terry Pratchett-et olvasok, egy hét alatt ledaráltam a Discworld Series-ből 5 könyvet, van még 23 de persze túzásba sem akarom vinni, mellette az új Spiró regényt bújom még és Kántor Péter pofás antológiáját 33 évnyi versterméséből, ezutóbbi szintén könyvheti zsákmány. Az éjjeliszekrényemen ismét felpolcoltam egy 40 centis könyvoszlopot, hogy majd nyáron, majd el fogom őket. Egész nap az új Placebo és az új DT album szól egyébként, bár mindkettő igen szélsőséges eredményt hozott. Mindkettő tele nagyon szép és jó számokkal és tele fáradt, szánalmas darabokkal is. Hallgatom őket, most műélvezés folyik, holnap indulok szerválni magamnak egy új, kávéízű Bailey’s-t, merthogy már ilyen is van. Hmmmmmm, yum-yum. Ennyi tehát a helyzetjelentés, elmélyedek zenében és könyvekben, hajnali tizenegytől hajnali 3ig, mire estére fölocsúdok már fókuszálni sem tudok a sok könyvtől, lassan kikecmergek az ágyból, merthogy a hibernált macbookot még reggel onnnan ébresztettem fel kicsiny, alma domborműves távirányítómmal és az éjjeli szekrényen már vártak rám a könyvek is, szóval kelnék fel este, hogy mi van, hogy enni kéne és inni, de már fáradt vagyok hozzá, ez egy ilyen nap volt, nyugovóra térek hát, ölemben a klaviatúra, mint egy nyári nagybeteg olyan vagyok most, a gép valahol méterekre arrébb, az asztalon, nem igazán látom, hogy mit írok. Ez egy ilyen elmélyedős nap volt, kell néha az ilyen, kell ez a szférai fíling olykor.