Gólemek

Tönkölybúzás pászka lészen az eledelem ma! Mielőtt szelíd rabbiként nyugovóra térnék, ölembe kerül ismét a Kieselbach-féle festészeti album, és ha azt meguntam, még mindig ott van az éjjeliszekrényen egy rongyos Terry Pratchett regény, valahanyadik a Discworld Series darabjai közül, most talán a Night Watch, a borítóján Rembrandt-allúzióval, de nem is ez a lényeges. Gitárjaim szelíden csillognak a sárga fényben, azt mondhatnám, húrjaikon, melyekből szám szerint 13 van a kettőn, most a fény játszadozik szférai melódiát, ám ennyi giccset nem engedhetek meg magamnak. A tönkölybúzás pászka ellenben éltet, tele van fehérjével és vitaminnal, örvend testem a tápláléknak, örvend az isteni gondviselésnek is. Szelíd révedezés közepette idézem fel e mái nap Gólemjeit, melyeket bölcsességem elegáns mozdulattal hatástalanított, mert néven nevezte őket a nekik rendelt fogalmuk szerint, és mikor az agyagbábuk életre keltek, meg is tagadta tőlük ezt a nevet. Jó rabbiként hiszek a címkézős névadásban, hogy az Úr univerzális spejzében minden dolog és fogalom el van tárolva nett befőttesüvegekben, és hogy minden befőttesüveg címkét visel magán, és hogy minden címkén szelíd kalligráfiával az üveg tartalma van megnevezve, és hogy minden címke a megfelelő üveghez tartozik, és hogy nincs két azonos címke, és hogy a frigó tetején van egy katalógus is, ahol az összes üveg címkéstül számon van tartva. E mái nap Gólemjeit néven neveztem, majd megtagadtam tőlük a nevüket, az „emet“-ről levakartam a kezdőbetűt, mire azok porrá omlottak össze, nem maradván más belőlük, csak az, mik voltak, vagyis sár és agyag.
E mái nap megpillantottam egy régi szerelmemet is, körmében a vérelvezető csatornácskákkal, aki felajzott engem a jelenlétével a buszon, úgyhogy rámutattam, megtagadtam a nevét, tehát gyakorlatilag odaléptem hozzá, hüvelykujjam érintésével letöröltem a homlokáról a nevét, nem csak a kezdőbetűt, hanem az egészet, elvettem tőle a személyijét, a diákigazolványát és a jogsiját, megfosztottam önazonosságától, kiloptam a zsebeiből a bekészített óvszereket, és valóban, mivel csak egy Gólem volt, porkupaccá omlott össze. Akármitől félek, csak rámutatok, ősanyaggá absztrahálom őket agyban, és azzá is válnak, nem lévén mások, csak isa, pur és hamu.