It Is The Day We Have All Been Waiting For

És felvirradt a nagy nap!

Stílszerűen az Instrumedley-vel kezdtem, utána egyetlen playlistbe begyűjtöttem az Octavariumot, az In The Presence of Enemies-t, a Count Of Tuscany-t, a Metropolist, a Six Degrees Of Inner Turbulence 8 tételét, az In The Name Of God-ot no meg persze a Change Of Seasons-t. Mivel azonban tudom, hogy ez a játéklista majd jól bele fog lógni a délutánba, alkottam egy Cynic gyűjteményt is, keverve a Focus és a Traced In Air anyagát, most még ezt játszatom nagyban.

Sok ezer ember fog ma tombolni néhány kilométerrel nyugatra innen, a volton, ám ők balgák, hiszen nem tudják megkülönböztetni egymástól a színét és fonákját, nem tudják, hogy az igazi koncert nem ott lesz a soproni mezőkön, hanem bizony itt, a Papp Lászlóban.
Igazán remélem, hogy a tágas aréna megihleti a fiúkat néhány epikusabb számuk előadására is. Eddig csak a pecsát kapták, az meg félő volt, hogy már a hatvan százalékos páratartalomtól is beázik.

Gyülekezzetek hát, igaz zene barátai! Gyülekezzetek a sportaréna bejáratánál és lehetőleg a Cynicről se maradjatok le, mert az ugyanolyan jó lesz (urambocsá, ha nem jobb) mint a Dream Theater. Káprázzon szemetek és fületek, zsongjon a lelketek a nyilvánvaló látomástól.