I’m the dream you’re the dreamer

Elhibázott mozdulat egy ilyen jó kis mottót odabiggyeszteni egy szöveg legtetejére, mikor nincs is alatta még szöveg. Az ember megpróbál megfelelni egy ilyen fasza jeligének és persze nem megy neki. Az ilyen mottót pólókra szokták rávasalni. Igen olcsó pólókra. Rózsasín alapon mondjuk fehér betűkkel. Vagy barnával.

Kevés most a teremtett lélek körülöttem. A magáról egyedül életjelet adó valami jelenleg a közelemben a laptopom usb-bemenete, mert éppen haldoklik. Szóval ez kicsit visszás, de legalább leesik, hogy valamikor még működött.

Szeretnék kamaszlány lenni. Igazából mindig is ez volt a vágyam. Leszartam én a vadakat terelő juhászt meg a kukásbácsikat is. Tinilány akartam lenni, aki telefonnal fényképezgeti magát az új pólójával a ruhaboltban a tükör előtt. Belenéz a tükörbe, hogy ez most jó, és csupán a jobb csuklója van lehasítva a fótón, mellyel a megfelelő szögben kinyúl, hogy tudjon fényképezni. Szeretnék sok tinglitangli zenét hallgatni, műanyag, csillógó berakásos övben masírozni, megcsináltatni a hajamat és tűsarkú csizmát húzni már augusztus végén. Iwiwen hétszáz ismerőst, és ugyanennyit féjszbukon meg májvipen. Szeretnék kétszáz emesen kontaktot is. Most ez nem a szokásos irónia, ez halál komoly. Sokkal könnyebb lenne. Ha kicsit jobban felnövök, és mondjuk egy házibulin tök véletlenül megerőszakolnak, akkor hihetnék a feminizmusban, a humortalan női eleganciában és a szűzhártya-oltáriszentségben. Sokkal egyszerűbb volna az életem. Lennének női titkaim, amiket egy egész évszázados konvenció-arzenál véd az összes férfi tekintetétől. Lennének jó barátnőim. Nagypapák és nagybácsik, akik szerelmesek belém négytől tíz éves korig. Apák és unokatestvérek, akik meg innentől huszonhat éves korig szerelmesek belém. Persze, és ezt mondanom sem kell, én egy bombázó lány akarok lenni. Nem ám az eltaposott magányos, hanem az elegáns magányos. Tele lennék fortéllyal és illemszabályokkal, mind a kinézetemet, mind a viselkedésemet illetően, és ha egy kicsit egyedi módon kombinálom őket, máris koraérett díva válik belőlem. A nőket megkötő társadalmi szabályok sokkal szorosabbak, éppen ettől sokkal kényelmesebbek és megbízhatóbbak is. Sokkal könnyebb és szebb így, mint férfiasnak lenni az egyik oldalon és a másikon elszenvedni a stílustalanság és az apakomplexus billogát. Ugyanez a fordítottjával is így van, mert nehéz szelíd, kedves vezérhímnek lenni, amikor nem is vagy az, hanem mittudomén.

Feszülős, I’m the dream you’re the dreamer feliratú pólót akarok, rózsaszín alapon nagy fehér betűkkel, amolyan csitripöffeszkedéssel, és szeretném magam a próbafülkében lefényképezni. Mindezt vasárnap délután, a tükör előtt, nyomorogva a fülkében, a képet meg fölkúrnám emesenre. Mindig is kamaszlány akartam lenni.

Ez volt az az álom, amit megálmodtam és mindez én voltam.