Ma is csak

Ma is csak esszéírás, rövid zenélés és a millió kötelező restaurációs szar. Egyik nap a másik után telik el, az emberek a szemem elé állnak és belemondják az arcomba, és érzem szagtalan leheletüket, hiszen ők talán ott sincsenek, legalábbis egyenként biztosan nem, csak mint gépezet és rendszer, de valaki baromi közelről mégis arcomba böfögi, hogy ez a te feladatod, mert mást most úgysem tehetsz, most ez kell csinálnod, a szemináriumaid, az unalmas olvasmányaid és a kötelességed, hogy ehhez még jó képet is kell vágnod, ez mind a te küldetésed, mi több, a kereszted, és valóban, az idő telik, te meg döglesz, és ami mindez után marad az a légüres tér élménye, valami csendes, végtelen robbanásé, ami után üres fájdalommal cseng a füled. És elmélkedj csak szépen a nap végén, mit adott néked a sorsod, adott neked fővárost, meleg szobát és rengeteg táplálékot, biztosított neked kultúrát, vett neked gitárt, támogatott a tovább tanulásban, biztosította a jövődet és a lelki békédet, biztosította a laborkörülményeket és a sterilizált hétköznapokat, és most, mint egy áporodott homonculus, vacogsz a kényelemben.

Hónapok óta egyetlen könyvet keresek, amelyben valaki a kényelembe belehalt. Nem a „felesleges ember“-es orosz izékre gondolok itt, hanem valami kortársa, valami intellektuális thriller-re. Amíg ilyet nem találok, marad a végtelenített szalag Thackeray-jel és haverjaival. Néha a Pratchett-ek utolsó kötetei közül egy. Már csak 5 van az egész életműből. Mellette a száraz Ken Follet és most megint Faulkner és egy újdonság: Gertrud Stein.

Tényleg alig van szabadidőm és már egy hónapja szenvedek az utolsó számommal. Holnap ismét szabadnapot veszek ki, hogy végre az összes gitárt felvegyem és a basszus majd egy-egy külön délutánra marad. Meg persze a keverés. És mi lesz majd a felvételimmel a kőbányai zenemicsodába? Már most be kéne izzítani néhány számot, pl. a Ceremony-t Satrianitól, hogy előadhassam. Az majd érdekes lesz. Így is megdöglök az 58 kreditemmel.

Megérkezett életem eddigi legnagyobb torrentletöltése: a Superior Drummer 2.0 és a Metal Foundry kiegészítő csomag a maga 39. 5 gigájával mely még az egy hónappal ezelőtti symphonic choir plug-int is felülmúlja. A mikrotorrentet így sem hagyom tétlenül, az imént indítottam el Jaco Pastorius életművét valamint instructional dévédéjét aviba tömörítve. Lassan több szóló basszusgitárost hallgatok, mint gitárost. Hiába, amíg Marco Sfogli vagy Guthrie Govan nem képesek kiköpni egy új albumot, a szólógitár takarék lángra kerül.

És ezzel kapcsolatban egy rövid helyzetelemzés: történt-e változás az életemben azzal, hogy esetlen kezeim közé ragadtam egy elektromos gitárt? Lett barátnőm? Én vagyok a derékigérőhajú szőke metálisten Magyarországon? Menőbb lettem? Lett több gitáros haverom? Dzsemmelek valakivel heti rendszerességgel? Akkor?