Tiles

Csempék közötti mászkálásra ítéltetik és csempe-monológra kárhoztatik az ember. A felületek tiszták és kivehetők, könnyen pucolhatók. A primitív geometria adott, a kis négyzetek a végtelenben talán össze sem érnek már. A fuga-rács csak hozzávetőlegesen fedi le a szappanrajzot, ami kilóg a hálón: nem felfogható.

És a fürdőszobába most nagyon halkan bezúdul a kékes, tízezer kelvinfokos hajnali fény.

Az ablakon túli rézsű mögül soha nem süt ide a nap, hiába a nyugati tájolás. A fürdőkádban nem az absztrakt tér által ellenpontozott, megdicsőült aktként fekszel, hanem mint hetven kiló hús. Alkoholos filccel kéne most szépen börtönnnaplót nyitni a csempén, az üres mozaikot utólag kitöltened. Az önreflexió tenyérnyi tereit digitenként megtöltened, közben figyelni, hogy a könyököddel mégse maszatolj el semmit. Az alkoholos filcet úgysem tudod.

A hajad nedves varkocsban érezhető súly. Most kedd, holnap újból hétfő lesz és mit ad isten, néha csütörtök is. A csempék közötti tér foghíjas, ezt nem veszed észre elsőre, csak mintha megugrana néha, ismeretlen helyeken találod magad, ismeretlen hajnalokon veszed észre, hogy nem vetted észre eddig. Mint amikor a kottaprogramban egy ütemen belül túl sok vagy túl kevés a lejátszott hang az eredeti négynegyedhez képest, akkor a kurzor lejátszáskor ugrik egyet a következő ütemre. És pont a kadencia esik ki, pont amiért az egészet írtad.

És a csempéken folyik le a samponos víz és a titokban kiengedett vizelet, a nyilvános zuhanyzó minden borzalmával és zsiradékával. Lecsorog szép sorban a hétfő és a kedd. Lecsorog a csütörtök után a szerda, mert a szerdának egy makacs hajcsomóval sikerült fennakadnia.

A szép az, hogy a csempék nem fognak megrepedni, nem lehet szilánkos krátereket hasítani beléjük, nem fog rajtuk a kemény körömkefe sem. A tükörben ne a háttérre fókuszálj hanem a mosdóba temetett halotti maszkodra. Vedd be a szádba a szájvizet és öblögesd a jelenések napjáig, az antikrisztus így legalább az ajkadat nem süti meg a tüzes vasakkal. A szájvíz lefoglal legalább, és a szádban, némileg enyhítve, mint egy félreidőzített vallomás, békében lebeg az afta.