Férfi klimax

Egész nap Imogen Heap és Dolores O’Riordan.

Végigsétáltam Phenjan főutcáján a googlemaps-el. Ott naplemente van és béke és sok propagandafreskó az utcákon.

Mint kiderült, vagyok annyira fáradt, hogy már csak Heidegerre van hangulatom, viszont lehet, a Félkegyelműt is kézbe veszem újra – immár harmadszorra. Egyébként Eco-t akartam, de odáig jutottam, hogy a magyar fordításon csöndben elsírtam magam. Hiába, meg kell tanulni olaszul is.

Mostanra pedig már a sajtos kukoricám is kipattogott. Remélem, ha lemegyek a mikróhoz, nem azok az elszenesedett bogyók fognak ismét rámköszönni, amikből egy egész tálra valót sikerült 800 watton szűk öt perc alatt legyártanom tegnap. Ha már felhoztam a friss kukoricát, semmi nem akadályozhat meg abban, hogy a blue-ray rippes Valentines’s Day-be belefeledkezzek. Kieslowski-t akartam helyette – de a férfi klimax előszele az én arcomat is meglegyintette. Kiszámíthatatlanok a hangulatváltozásaim és gyakran érzem úgy, hogy sírnom kell. Így nem a Julie Delpy-t fogom nézni, hanem a Jessica Biel-t. Jogom van nekem is vállalni azt, ha néha összetörök, ha kis konvex szilánkokra hullok szét, és ugyanígy jogom van az önsajnálat delejében az apró darabokkal kirakóznom.