Monastery of La Rabida

Lépdelni végig a padsorok között, a hideget árasztó fehérre meszelt falak között, az elfeledett hamvak megkötötte kőfalak között, ilyenkor bágyadt kórus énekel, az oltár elé a szél hordja be a pernyés homokot, a napfény beleveszik a padok csipkézett árnyékaiba, és maga a délután pereg szét most, mint egy hitelét vesztett liturgia mondatai, és megkésett vágyakozás sava harap az oratóriumi csendbe, nem most kell elvágyódni, nem most kell beleőrülni, most téríteni kell, megkergült pedagógiával, most kell elkapni a recitált kétségbeesést, rorate coeli desuper, et nubes pluant justum, most kell belemarkolni ezerrel a rutinba, amikor, mint egy bicikli bomlott küllői, minden szétperegne végleg, et ipse redimet Israel, in secula, in secula, in secula seculorum, kár lenne visszaesni most az édenkertbe, kár lenne az elfeledett ópiumokat felkutatni hiába, jobb kitartani most a méltóságunkban, jobb szépen végig lépdelni a vörös szőnyegen, menyasszonyi méltóságban, vőlegényi erekcióban, tabernákulumba falazott áldozati húsként, ilyenkor nem fordul vissza senki, ilyenkor nem rohan vissza senki a parti homokba, Dies irae, dies illa, solvet saeclum in favilla, dúdolni inkább valami régi slágert, valami megragadó, parazita slágert, és törődni bele menyasszonyi mivoltunkba, vőlegényi mivoltunkba, a torz latin barokkba, a menyasszonyi véres hófátyol-darába, a papírcsörgéses templomkórusba, a lebernyeg-laza reménytelenségbe, a hitvesi egészség vitorlavászon-csattogásába, az oltárra küldött fiatal őzek lapocka-feszességébe, ez az a küzdelem, ami nem kibírható, a fiatal agancsok kopogós dióverése, az őszi párlatok kikristályosodott cukra, az érdekházasságok szelíd misztériuma, a szerelmesek ELZETT-lakat kattanása, a köldökök csésze-mélysége, a hónaljak dús fövenye és az áldozati adományok tömjénfüstje, kevés ilyen megragadható pillanatunk lesz még az életben, és adagolva van sajna a megaláztatás is, adagolva faragott tubusokba a torkokra forrt önmegadás, kevés az alkalom a hiteles szenvedésre, kevés alkalom a hiteles megaláztatásra, kevés alkalom a hitvesi levadászottságra, kevés az esély a valódi letérdelésre, kevés lehetőség a szűzhártyapecsenyére, az igazi flamenkógitár-etűdre, a mexikói Milagrosokra, a Palomasokra és a rózsafüzérről elnevezett Rosariókra, kevés esély a kreol keblek anyás párájára, kevés a fordított égövek csendjére, hanem most térdeljen le az ifjú pár végre, térdeljen le a kis kolostorban, a kis, kopott szőnyegre, fogadja meg kis esküjét, hallgassa meg a kis kórus kis dalát, és merüljön el a kis furulya szó nagy robajában, merüljön el abban, ami nagy és beláthatatlan, merüljön el az eszelős hitben, a beláthatatlan, tejmirigy-serkenő rajongásban, in nomine Patris, qui sicut erat in principio, et exaudimus vocem tuam Domine, exaudimus, et de profundis semper ad te Domine clamavit, semper et in eternam.