Levél Mariska Hargitayhoz

Kedves Mariska!

Vagy szólítsalak simán Mary-nek? Nincs kedvem most poénkodni a neveddel, mert tudom, gyakorlatilag fingod sincs arról, hogy mi az a Hargita, hogy miért végződik ipszilonnal a neved és hogy miért is lenne olyan gáz, ha te Magyarországon Mariskaként mutatkoznál be. Akárhol. Vagy akármikor. Egy szívdöglesztő nő vagy, még azt is bevallhatom, hogy csak az új frizurádért végignéztem a Law & Order legújabb, félkész 11. évadát. Végignéztem belőle több más évadot is, holott mindegyik dögunalmas volt, a legtöbb epizód pedig sok esetben hiteltelen. Ettől függetlenül a régi, fiúsra vágott hajaddal felnyársaltál engem is, valahányszor egy kihallgatós jelenetben csutkáig aláztál egy szerencsétlen szexuális bűnelkövetőt. Pedig nem vagy annyira szép, engem nem veszel le a lábamról, még csak utána sem néztem annak, hogy miért vagy te Mariska, és hogy miért kell téged a Kisfalvi Krisztinának szinkronizálnia a Különleges Ügyosztály magyarországi vetítésein. Téged a sorozatban valamikor megerőszakoltak. Szerintem nem is nagyon vagy más szerepre hitelesen alkalmazható, mint a megerőszakolt női fejvadászéra.

Mariska, én mégis úgy érzem, egymásnak lettünk teremtve. Illetve. Rosszul fogalmazok. Olivia Benson, a te Különleges Ügyosztályos alteregód van nekem teremtve. Nekem szükségem van a te megvető, sziklakemény és sziklaszéles állkapcsodra. Azon diót lehetne törni. Szükségem van a te irgalomnélküli járomcsontodra, mert az ilyen üllőn törik ketté a rosszul viselkedő fiatal fiúk karját – Ius Talionis. Olivia, te, mint az ítélkező vénusz apoteózisa, segíts énrajtam! Csupán arra kérlek, csapj a kezemre, ha oda nyúlnék, ahova nem volna szabad nyúlnom. Csapj akkor is a kezemre, vagy törd szilánkokra a saját állkapcsodon, ha illetlenséget művelnék. Fegyelmezz meg engem akkor is, ha önmagamat véglegesen feladó önvallomásba bocsátkoznék. Ilyenformán ítélj el engem ezért a levélért is, amit nem szabadna megírnom, és ami miatt, mint egy kérlelhetetlen méhkirálynő, engem is kiátkozol a saját hatáskörödből. Megtagadom most a félő pillantásomat, és hirtelen rántom vissza kérlelő kezemet, mint a kisfiú, akit azon kapnak rajta, hogy a nővére titkos vibrátorát veszi félve a kezébe.

Mariska Hargitay! Kérlek, tarts ítéletre méltónak!

Megaláztatással vegyes tisztelettel,

Kismar Cona