Fitt

Végre lejött a Larry Carlton diszkográfia, végre hallgathatok egy kis jó zenét, istennek legyen hála. Rajta kívül rendszeresen pléjbekkelődik még a 3 (Three) és persze a Cynic is, készülök a Dream Theater koncertre, ott a Cynic lép fel előzenekarként. Sőt. Ajkaim közül akár káromkodásnak is hangzanék, de a Cynic bizony nagyon sok tekintetben lekörözi a DT-t, dalírás, szöveg és vokálok tekintetében. Imádom. Július 1., Papp László, az élő zenei orgazmus estéje.

Az írlikőrös palack sötét üvegén méteres hosszúságúra nyúlnak az ujjaim valahányszor mondjuk a hosszú ő felé nyúlok, mint például likőőőőr, itt gömbölyödik a klaviatúra mellett ugyanis. Szóval ez is egy élmény, helyezzünk el jól egy fekete palackot a szobánkban és szórakozzunk rajta. Csíkos póló van rajtam egyébként és tökre úgy nézek ki mint egy infantilis matróz. Közben az ember a 3-től a The End Has Begun-t hallgatja és ráébred, hogy mennyi zenét nem hallott még életében, és hogy mennyit nem is fog a kurva életbe. Larry Carltonról nem is beszélve. Róla most nincs is erőm.

Tegnap elhatároztam, hogy rátérek az egészséges életmód taoista Útjára. Ezentúl gyorséttermeket tekintve csak KFC-be fogok járni. A zsíros mekdonáldzos szar immár a múlté, és igen, én fogom venni a fáradtságot, hogy az Astoria helyett nagy szívások közepette elbuszozzak a blahára és onnan végig villamosozzak a király utcáig. Ott kivárom a soromat, a soha el nem apadó sort, ahogy az unott pultoslánykák löttyedt csuklókkal turkálnak a párás üvegű sültcsirke-terráriumban, hogy kihalásszák onnan a stripset és a hotvingzet, várom minden alkalommal, hogy a terézvárosi cigány nagymamák lealkudják a twister menü egész világra érvényes egyenárát, mert ugyanannyiba kerül a twister Szingapúrban és Kentuckyban is, mint a királyutcai káefcében, hozzáigazítva persze a helyi árviszonyokhoz, csak erről a cigány nagymama nem tud semmit, mert a szatyrában ott van a maccsos csirkecomb a porontyainak, de hogy az kábé harmadába került a káefcés vödörnek, hogy itt átverik az embert, kikapják a szájából a csontot is, hát ki, bazmeg, ki, én meg közben sírni kezdek, telesírok egy káefcés vödröt, ott úszik a sós könnytengerben az összes csípős csirkeszárny, és hogy mindezt miért, hát mert az ember nem akar meghízni a duplasajtos mekrojáltól. És mindig kérek salátát, és kóla helyett ásványvizet iszok, és a húsvéti csokirakomány felét már el is pakoltam jobb időkre, hogy majd ha évek múlva a tojáslikőrös csokitojásaimra rátalálok a gardrób alján, elégedetten kapirgálhassam róluk a kicsapódott kakaóvajat, hogy véget ért az egészségtelen életmód, haha, én pedig fitt vagyok, mint még soha, és hogy ennek köszönhetem adóniszi testemet is.

Lassan véget ér a 3 album. Minden kedves olvasómnak ajánlom, hogy izzítsa be a mikrotorrentjét és halásszon magának egy tisztességes 3 diszkográfiát is. A Larry Carlton mellé.

A minap bent voltam életem első reneszánsz angol irodalom előadásán. Egészen érdekes volt, annak ellenére persze hogy semmi újat nem tudott mondani, többek között azért, mert ugyanazon a héten hétfőn szemináriumon ugyanebből a tárgyból ugyanezen téma kapcsán már mindent elmondtak. Ám egy hajnali fél tizenegyes gengbengeléshez kíválóan alkalmasnak bizonyult, a buszon befelé, mint egyébként minden hajnali buszozáskor, David Gilmour-t hallgattam, mégpedig a gdanski verziót, a Great Day For Freedom-öt meg ilyeneket, hogy amikor egy-egy szép szóló véget ér, én úgy érezzem, van még értelme az életnek, hogy nem hülyék az emberek annyira, hogy nem szakad rám az ég, hogy nem omlik be a batthyányi tér, hogy nem válik medernyi húgy a Dunából, hogy létezik még kommunikáció, vannak azonos vércsoportú emberek, vannak az embernek rossz napjai amiket még csak szégyellni sem kell, hogy vannak, akik tartják az embernek a fejét hányás közben is, hogy egyébként pont aznap érdemes volt felkelni. Véget ér a High Hopes slide szólója és gyakorlatilag még a beton is értelmet kap a lábam alatt. Kell az ilyen. Géza barátunk, a nagy Chaucer-fordító, nem is annyira hülye mint amilyennek kívülről gondolná az ember és amilyennek szerintem gondolja is az emberiség nagy része. Benyomtam egy (egészséges) gyros-t a sztárkebabban és ismét elmentem kipróbálni a PRS-emet, mert most úgy udvarlok ennek a hangszernek akár egy tüdőgyuszis, hallotthalovány, nyomoréklelkű skandináv romantikus, gondol itt az ember Kierkegaard-ra. Következő alkalommal otthagyok neki egy szolidabb virágcsokrot a Hangszercenterben, a vitrinje előtt. A szép az, hogy az ottaniak sem fognak hülyének nézni, mitöbb, egy húsosabb könycseppet szépen mindenki elmorzsol a szeme sarkában, persze csak titokban, nehogy rácsöppenjen az egyik erősítő elektroncsövére, hogy aztán a sós izétől szépen szupravezetővé váljon az üvegburok és bedurranjon az egész mikor valaki épp egy Larry Carlton vampolásra próbál imprózni. A vitring plafonjából elővillanó szalonégők is hunyorogni kezdenek majd a wagner-kalbierű tragédián, hogy mindössze egy centi vastag, törésálló, beriasztózott üveglap állja útját a két szerelmesnek, ehhez képest a rómeóésjúlia csupán felvizezett bulvár szar, amit az ember nagymamája olvas esténként, miközben az újraültetett otthoni kaktusztelep feltámadására vár, de van annyira kótyagos, hogy a barátokköztöt nem találja az écsbión. Apropó Shakespeare... aki azt hiszi, hogy a mai angolok nem értik a Shakespeare korabeli nyelvet, azoktól megkérdezem, hogy a mai magyar átlagpolgár vajon ért-e bármit is az Arany-féle Hamlet-fordításból? A szavakat biztos. Hogy vérnősző barom? Mindegy. Ez most felesleges kirohanás volt.

Az ember sétál a metróhuzatban, azt hallgatja, hogy these iron bones, mert ezt énekli a 3, és valaki elkezd szólózni, az ember pedig megpróbálja hajlítgatni a könyökét, de az nem hajlik, merthogy még súlyzózni is elkezdett két 10 kilós acélsúlyzóval, hogy fitt legyen bazmeg, és beállt az izma és az ínhüvelye. Ebből nem lesz szóló, ennyit már most konstatálhatunk. Eszi az ember a gyrosát és valahogy eljut a liszt ferenc térre, leül az ady szobor mellé, ott majszol, hallgatja az andrássy út moraját, a sznob újgazdagok épp egy négyajtós Maserati-t raliztatnak, egészségükre, mert a te egészséged megvan, nem a faggyas borjúhúst kérted a giroszba, hanem a csirkét, és sok zöldséget kértél, és akkor most innen kéne hazadzsoggingolnod, de nem teszed, azt már nem, ahhoz bizony tüdő is kell, de a te tüdődet beaprították savanyú vetrecének, hanem csak korzózva eljutsz az oktogonig és merengsz az élet értelmén, ahogy az éppen nincs.