Matt fény mindenhol, nem szivárog, kásás, meg van kötve, mint a mész. A hó matt csillogással tátog az egész hegyoldalban, a tegnapi friss porhó most megadóan tömörödik a hidegben, lelapul mint az ülepedő izmok. Síelni kéne most, lecsúszni a francba és nem visszanézni.
Kint a hó albedója lassan a maximális értékhez, az 1-hez közeledik, be is nyomom egy hirtelen mozdulattal Vangelis Albedo 0.39-ét. A 0-tól 1-ig terjedő skálán a Föld átlag fényvisszaverési mértéke ez a 0.39. Én viszont fölé hajolok a hónak, kis fordított L alakban görnyed a testem, és szemlélem ezt a csillogó kompozitot.
Az L betű furcsán kiütközik a havas síkságból. Most hirtelen megbillen és kis sátrat alkotva beledől a hóba. Ha stílszerűen éppen arra lépkedne egy hóleopárd, hallaná, ahogy a sátor egyik végéből prüszkölő, hó-fojtotta nevetés tör fel.
Ésta es la serenidad de la que siempre estaba soñando. Nem tudom, ez miért spanyolul ugrik be, nem illik ide, mindenesetre pont ez a derű az, amiről mindig is álmodtam.
Bejegyzések
2 megjegyzés:
mi erre mondjuk azt, hogy "szófordulat"... néha szótár kell a blogodhoz, de tökre szeretem olvasni, amugy :D
persze, ez tipikusan az a szó, amit ha egyszer leír az ember életében, már sok. még valahonnan a tizedikes földrajórákról való
Megjegyzés küldése