Ugyan múlt hétvégére akartam, a sok szánalmas elfoglaltságom miatt mégis csak mostanra sikerült... tehát itt van, két hét tömény töketlenkedés után, indie projektem harmadik dala! Minthogy címadó dal is egyben, megadtam a módját: gitártúltengés, két szóló, másfélperces átkötés négyszólamban, meg minden ami kell. Amire büszke vagyok: a második, akusztikus szólóra, a refrén alá bepakolt (mint utólag rájövök: Muse-os) tamdob témára, és az intro/verse rész alatti basszusgitár dallamra. Ugyanígy a magam-vetítette dicsfényben úszok, mikor hallgatom a tökéletes dinamikával kivitelezett 130 bpm-es/szextolás tremolópengetésemet, amely pont az átkötésben kapcsolódik be valahol. Ejha, csettintgetem a nyelvem, valaki itt tud! Ott aztán nincsen utólagos hullámoztatás beépítve, ott csak csukló van. Ez is egy spanyolos, amolyan Francisco Tarregás téma, melyet pont az előtte befejezett szóló utolsó ún. andalúziai kadenciája indokol meg (jelen esetben sima G, F és E dúr akkordok). Most is épp ugrálok körbe a szobámban, kis híján átesek az effektpedálomon, ami, ha bekövetkezne, nem volna jó.
Szeretettel vegyes szánalommal hallgassuk hát meg a dalt, mintegy charity-jelleggel, mert ha a kissrác ilyen ártalmatlanul túl tudja magát tenni a pre-vizsgaidőszakos decemberi traumán, az mindenkinek csak jó.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése