Ez még egy régebbi vers, de iderakom

Figyeltek


Mire figyeltek ti annyira
és hova csörlőzik el figyelmeteket
miközben a füzetelapokon
mohosodik
nyirkos nyoma
a kezeteknek
de nyoma sincs bennetek
a szeretetek
hiába hangtan hiába Saussure
nem vagytok okosak
anglisztikás lányok
csak lehúz az időnek örvénye
a végtelen figyelemnek
és a szátokat belepi az orbitízű búzavirág
és más nyári gyomok
és kopog kopog kopog
a magassarkú
csizmátok
de mögöttetek az egyszerűség
illatos földje fordul ki az útra
és illatotok hiába mint a méz
és hiába mint az orbit
mert a titokzatosság kolibrimadara
kirepült hajatok erdőiből
és az egyéniség forrásvize csak a
régi rozsda szirmait táplálja
hónaljatok titkait már rég kikürtölték
kulcscsontotok meleg üregeibe
hideg ujjak piszkáltak

illatotok hiába mint a méz
nyoma sincs bennetek
a szeretetnek
figyelmetek az előadásban
elmerül mint a Titanic lassan
tele a kiváncsiság kincseivel
tele régi színes képeslapokkal
csarnokaiban susogó zenével
elmerül szépen