Vulgáta

Kis tintaörvény a mekdonáldzos pohárban, megcsuklott üvegablakfalak törnek benne pozdorjára ahogy belekeverem az East West Business Centert az utca túloldaláról, bele a saját arcomat is, bele a növekvő reggeli holdat, a kis fapálcikával belekeverem a kétdecis reggeli kávémba. Ha ébredés után egy órán belül innék kávét, hasmenésem lenne. Marad a mekdonáldzos szar.
Ma reggel odafagytam a buszra, Jean Michelt hallgattam, és közben a GMC-s fusion szólóra gondoltam, amit csak nem tudok még eljátszani rendesen. Úszok Zsanmisellel, körülöttem kis pozdorjákban hullik a város, robbanás utáni csend van.
De most visszatérnék a mekire, átívelek gyorsan a blahára, ahol a vécésnéni Szent Jeromos kiadású újított vulgáta-fordítást olvas, ma éppen a királyok könyve 2-nél tart. A kék kötéses Biblia pont olyan, mint az enyém otthon. A néni múltkor az egyik kollégát igyekezett megtéríteni, aki visszakozott ugyan, hogy ő nem mondja, hogy nem hisz a Jézusban meg a többi okkult dolgokban, meg hisz a mennyországban de azért mégis. Pisilek egymagamban a blahalujza téri mekdonáldzba, két tetovált állat a szomszéd építkezésről valamit éppen abbahagyott az egyik fülkében, mikor én beléptem. Az én szemem azonban csak azért se rebben, nem hagyom magam megerőszakolni. Kint vehemens mozdulattal lapoz a vécésnéni, csörög a vékony selyempapír a bibliában, kifele menet veszem észre, hogy a mekreggelis blokkomat már könyvjelzőként használja. Laudétur, köszönök neki, és már megyek is ki a tejes zacskós reggelbe, a kárpitozott semmibe bele, mert a város apró darabokra robbant még korábban, amikor a buszon ültem. Próbálom fontolgatni, mit vétettem, és vajon Dante hányadik köre lenne a blaha a tejes zacskó állagával, a faggyal és a házromokkal, amik a robbanásból megmaradtak. Ilyenkor reggel üres vagyok, mint a bögre és csikorgok a fáradtságtól, mint a himalájai sókristály.