Kis sétány

Cammogok végig este tizenegykor a P. híd és a lágymányosi egyetempark között csordogáló sétányon, mozdulatlan a fák árnyéka, mozdulatlan az a38, a Duna csupa genny a rájfájzen bank sárgás epéjétől, ami messziről belefolyik a Dunába, abba a Dunába, amit éppen aznap délelőtt láttam életemben először igazán kéknek, persze csak jó szögből és a matt kék ég jóvoltából, és megyek végig a széles, kissé sáros sétányon este tizenegykor vagy mikor, ahol napmintnap végighalad a sok száz tétékás és tátékás egyetemista, közülük sok olyan is, akiket szeretek vagy szerettem, de én nem ide járok napmintnap, hanem taposok a lábnyomukban olyan késő este, az utcán kóbor lámpafények makognak, ahogy elhaladok mellettük már le is kushadnak valami ijedt félhomályba, taposok a sokezer lábnyomon a kis betonkockákon, és nem tudom, kién haladok át, csak sejtem, fürkészem a talajt, hogy most kinek a lábnyomába léptem bele óvatlanul, és sülnek egymásra a lábnyomok mint a rossz gofri, egymásba fésülődnek szép csomósan, és az én talpamról is hámlik vékony filmekben le a talpnyom, tapad rá a porózus bőrűére, tapad a régi haverokéra, savas és bezárt a szám mint a kihalt zépé, pont olyan szánalmasan tekereg bennem belül a nyelvem a szájüregemben, és sajtolom a hosszú, kissé saras sétányra a gofrit.

Ilyenkor kompaktnak érzem magam, mint egy konvex CF kártya. Szeretek kompakt lenni, feszes, mint a kötél, egyetlen darab izomrostként mozogni jobbra-balra. Ez az én személyes, dédelgetett korlátoltságom. Hogy a kényelemimádatomról és a szöszmötölésről ne is beszéljünk. Minden egyes hajamszálának tudatában vagyok, minden pórusomnak. Lehet, hogy az Isten is ilyen kis feszesen ölti magára az univerzumot, de én csak egyszerűen Buckethead-et hallgatok, meg ismét Steve Morse-t. Kel bennem az éjszaka, mint egy finom tészta, és kamillateaszagot érzek, édeskés szagot az estében, édes az este mint a cukrozott száj.

Nem vagyok boldog, csak taposom a gofrit, Buckethead-et hallgatok, szimatolok jobbra-balra, egyetlen izomrostként mozgok jobbra-balra, és ebben a nagy meditálásban végre egyszerű vagyok és kompakt, mint az Isten.