Kicsi este

Január 17.

Kicsi este van, dobozban is elfér, a doboz meg legyen szemüvegtok méretű. Most poros benne a szemüvegem, mert levettem, beleraktam, most porosodik, rajtam az új pár kontaktlencse. Ki se akartam próbálni pedig. Fixírozom ironikusan a gigantikus üvegszemet a Pink Floydos Pulse dévédé borítóján. Most sekély a pillantásom, mint az őzgidáé, akinek a söréttől a közeli dzsip-taposta pocsolyába esetett a szeme. Rossz érzés, csak azt akarom mondani.

Tehát egy új írás-technikát vetek be: töltőtoll + kockás papír + íróasztal. Maximum egy oldal, ohne javítás, utána gépelgetés. Be kéne üzemelni a régi írógépet is ismét. A Kormos-féle történelem esszék óta, na meg a magyar érettségi óta nem írtam töltőtollal. Az írásbeli magyarom íródott az első két oldal erejéig kék töltőtollal, utána golyós feketével, golyós kékkel, végül piros töltőtollal, ugyanis egymás után fogyott ki belőlük a tinta, és fogyott a felügyelő tesitanár türelme, fogytak körülem a könyörületes diáktársak is. Én voltam a laza tahó. Nem engedtek zenét hallgatni sem közben, hiába mutattam, hogy kérem, itt Dream Theater van meg Muse, hogy ezek vannak és nem megzenésített magyar versek mondjuk a Misztráltól. Leszartak.

Tehát fountain pen, klasszicizmus ezerrel, homlokom tümpanonba redőzik. Igyekszek közben artikulált bekezdésekben alkotni, kizárólag egy topic sentence-szel paragrafusonként, thesis statement-tel az introductory paragraph végén mely az esszé struktúráját absztrahálja egyetlen tagolt kijelentésbe, ahogy a bevezető, általános, felütésszerű gondolatok torkollanak tölcsérként együvé, és igen, világos leszek, mint a Tungsram égő. Egyébként meg kisbirka lennék legszívesebben, bogyókat kakilnék és az egész életem azzal telne a legelésen kívül, hogy a fekete arcomat próbálnám valahogy alulról cirógatni, mert egyébként úgysem tenné meg senki helyettem.