Besz

Csak röviden, röviden beszámolni. Mert a mai napon a nyár még egy utolsót beleböfögött az életembe, a szobámban 29,5 fokos melegrekord dőlt meg. A nyár még egy utolsó ejakulált ide, ahogy az ősz, ez a femme fatale tűsarkújával végre kiteperte belőle az utolsó szuszt is. Mert nekem az ősz egy nő, nem az özvegyasszony, hanem a keserűség asszonya, a Gyöngyszoknya asszonya, mert a nő nekem úgyis mindig az lesz, amivel én felruházom, és én bizony szomorúsággal és novemberi esővel ruházom fel, az ősz egy csaj beburkolva zakóba és irodai cipellőbe, hevesen rejtegetett mellekkel, hátrafacsart szoros hajjal, a konvex asszony, aki szoros, aki nem tud kieengedni és még a diszkóban is szögletesek a mozdulatai, de tele van szikrával, tele komolysággal, izzó iróniával és áthatolhatatlan humortalansággal, ám ettől olyan izgató, ettől tapad rá megadóan az őszi zakó, a szeméremdombjáig rátapad, és a haja még mindig szorosan a fejéhez tapad, csak egy kósza tincs áll el, majdnem merőlegesen a fejétől, de elhaladtában megsuhint a kósza tincs és én bevágódok a sínekre, mert mindez már hazafelé történik, a metróban. Egyébiránt utálom az őszt, mint évszakot. Anyukámnak a kedvence. Mindegy.
A kerti medence helyén 5,5 méter átmérőjű sárgás, rothadó fű-kör. Trágya szaga vagyon. Ott rohad a körben ez a nyár is, az a halál zóna, az ember kinéz az ablakon és az erjedő placc magába szippantja. Ezzel egyidőben, ma reggel fedeztem fel egy ujjbegynyi anyajegyet a jobb vállamon. Mintha a kör kicsinyített mása és billoga pecsételődött volna oda egyetlen éjszaka, ami alatt egy szemhunyásnyit nem aludtam a melegtől. Kiderült azonban hogy egy hónappal ezelőtti égésfolt barnult be így és már vakarni is lehetett. Persze ne kérdezze senki, hogy mikor égettem meg a vállamat, hosszú történet és most fáradt is vagyok. De a kör oda került a vállamra, a romlás pecsétjeként. Kint a kertben egy 5,5 méter átmérőjű sárgás, rothadó fű-kör van. Vagyon.
Sok zene ma is, bátyám majdnem kidobásra került ömlesztett cédéit végzem ki sorra. Szerencsére kevés a 80-as évek, de még így is zavaróan hat, ha az énekben egy hajlításkor már előre tudom, hova fog érkezni a hang, és jé, még az akkordozás is pont úgy alakul, hogy az énekhang az akkord alaphangját találja el. 90-es és 2000-es évek pop anyaga, már a nevüket is alig tudom, 4/4-es ütem, olyan dob-anyagok, amiket egy ceruzával első hallásra végigkövetek, ha mondjuk a mutatóujjammal követem a cint melléje. Tény, ezek a számok nagy hányadban kiváló marketing-érzékkel megkomponált darabok, renomés dalszerzők ülnek a tárgyalóteremben és írják a sakirának meg a sernek a dalokat, powerpoint-ban kivetítve a preferenciák a falra, illetve a dal-táblázat, intro, bridge, chorus, verse, chorus etc.
A délutáni családi összejövetel és a sajgó kezeim miatt este nyolckor került a kezembe először az elektromos gitár, addig valamit szenvedtem a harminc fokban a pangó akusztikus darabjaimmal, amiket már réges-régen nem gyakoroltam a flamenkón kívül. Este nyolckor azonban végre elővettem suta kis 6húrosomat, csuparozsda húrjaival (két nap alatt sikerült ebbe a stádiumba kerülni az Ernie Ball-okkal, Elixir meg még mindig nincs, na majd a héten), és bizony elcsodálkoztam azon, mennyi erő kerül a hajlításaimba, mennyire könnyen shreddelek, és hogy milyen komfortérzet kerített hatalmába a vasalódeszka-kényelmű falécen, mely nem kis magabiztossággal párosult. És valóban, előre megfontolt tervem csak zseniális pedagógiai érzékemet támasztja alá: a vastag 7 húroson már bő egy hónap alatt megedződtem! Az első napokban csak annyit érez az ember, hogy a tág fekvések gyengébben mennek vagy hogy hamarabb fárad a bal kéz, de a napi órás gyakorlások végül hozzászoktatnak új kedvencemhez. Egy majdnem fele olyan könnyű, vékony nyakú, a 6 húrjával letisztultabb rajzolatot mutató fogólappal kecsegtető gitár viszont ehhez képest egészen más. Persze nem fogok lemondani a Schecteremről. Főleg, ha ilyen hatást produkál, főleg, mert 7 húrja van, főleg, mert még így is százszor kényelmesebb a fogólapja.
Ma csak nagyon keveset játszottam, de legalább a begyakorolt darabok mennek. Néhány link következik hát a GMC-ről, amely leckéket már elsajátítottam, de videót sajnos nem tudok ide másolni, mert az url-jük nem nyitott:
http://www.guitarmasterclass.net/solo-guitar/iron-maiden-lesson2/
http://www.guitarmasterclass.net/rhythm-guitar/f-sharp-riff-and-solo/
http://www.guitarmasterclass.net/solo-guitar/no-way-out/
http://www.guitarmasterclass.net/rhythm-guitar/muse-style-lesson/
Szóval már eléggé elégedett vagyok, de ez persze csak negatívum, hiszen ilyenkor ellustulok és nem gyakorlok eleget. Akkor leszek végleg elégedett, ha a youtube-ra kerülök föl velük.
Holnap, fél kilenckor, egy, szeminárummal, kezdek, pont.