Feljegyzések a szeptemberi nyálból

Elkeseredett küzdelem a gitárral, metronóm, dobgép, csak hogy még pontosabb legyek és még jobb, már rég nem figyelem az időt, de ma egy igazi ízetlen, véres gyakorló periódusom volt, ez már nem zene sokszor, vagy inkább általában nem az, csak ujjgyakorlat, edzés, sport, másodpercek, fizikai képzés, ma nem volt flamenkó vagy Eric Clapton, vagy PF, ma csak a skálák voltak, a szerencsétlenkedés a sweep-eléssel, melyet nagy nehezen kiterjesztettem végre mind az öt húrra (eddig 3-4). Vennem kell még egy marék pengetőt meg néhány húrkészletet, mert ez a sok szar percek alatt berozsdásodik, nem lehet rajta csúsztatni, rossz a fogása. Mondom, ma olyan igazi szívatós néhány óra volt, melyben nincs köszönet, nincs pardon, de talán majd egy későbbi szólóban pont az ilyen délutánok és esték szívásai fognak kamatozni, ám amikor erre gondolok, valaki a szomszédban pont berobbantja a fűnyíróját, én pedig kapom gyorsan a mellkasomhoz az ujjaimat, mert mintha már ott darabolódnának véres hurkákká a fűnyíró késeitől. Jó, ez már pszichés.
Ma egyébként Megadeth napot tartottam, és végső konklúzióként megfogalmaztam, hogy Marty Frideman akkor is ezerszer jobb gitáros mint a déjv musztéjn. Azt hiszem, metált csak ilyen kaliberű emberekkel lenne szabad csinálni. Törvényt kellene rá hozni, és akkor az Alexi Laiho-k meg ilyenek mehetnének a kukába, akármilyen profik is. Egy Kirk Hammet-re azt mondom, hogy tud zenélni, mert tud és neki köszönhetően valóban felcseperedett egy kulturált generáció, igaz, olyannyira kulturált csupán, hogy Metallicán kívül mást nem is nagyon hallgat. A glam rock gitárosokkal nincs bajom (ld. Angus Young) mert ők aranyosak voltak, és tökéletesen hibernálva vannak a 80-as évek időkapszulájába. De egy metál-szcéna legyen mentes az orosz pornó-metáltól (sic!) kezdve az izraeli diszkósított death metálig, amiben ráadásul reppelnek is.
Úgyhogy én inkább csak Megadeth-et hallgattam, utána Kosheen, Muse, Placebo, Laura Pausini, Derek Sherinian, Satriani koncertfelvétel. Volt itt minden, és mind itt lapulnak a kiírt dévédéimen, akármikor felcsendülhetnek kicsiny szobámban a világ zenés nagyjai és legjobbjai, ettől pedig nyugodt szívvel hajtom kicsiny vánkoskámra a fejem, de egyelőre még úgy érzem magam, mint egy grillezett medúza beletuszkolva egy sörös dobozba amit kis színes fogkefe-végekkel püfölnek 6/8-os triolás ütemre. Mert azért lefárasztott a mai nap, szakos tájékoztató, minoros tájékoztató, hőség, szívásos gyakorlás, egyebek.