A Dios le pido

Még mindig hétfő van, de átaludtam a napot, és eszembe jutott hirtelen Lala, aki persze még mindig itt lebeg a nagy családi spenótban frissen, hajlíthatatlanul, nem vagyunk képesek őt integrálni-bedarálni. Azért jutott eszembe Lala, mert megérkezett az Ernie Ball 7 húros húrkészletem (tartalékba), amit kiengesztelésül kaptam a hangszerdiszkont.hu-tól, miután leoltottam Száz Petit, a tulajt, hogy amikor Ernie Ball-t rendelek, akkor azt hozzon és ne mást, merthogy bizony mást hozott korábban. Persze csodák nem léteznek az nagy magyar valóságban. Szász Peti ugyanis küldött egy regular gauge-es 6 húros készletet, amibe orvul belepasszírozott valahonnan egy hetedik húrt. Egészségemre, bár meghatott ez az áldozatvállalás. Veszélyes a hozzám hasonló emberekre húr készleteket bízni, mert olyan vészjóslóan tekeregnek ezek az acélos kukacok, és ha majd Lala tébolya beköltözik az én szemembe is, akkor megfojtom még magam velük. És tényleg, alapvetően Lala miatt árnyékolódott be ez a nyár most nekem, talán Lala miatt vagyok túl komolykodó, túl mélabús, akinek nincs ínyére szar zenére kitombolnia magát, utána kiütnie magát, utána valahogy regenerálnia a következő napokban magát, hányással, másnapossággal szívatnia magát. Mondom, rossz itt ez a sok húr, nem beszélve arról, mennyire gusztustalanok, amikor leszedem a régit, és valamennyi rozsdás, görbe, büdös meg minden, ott tekeregnek, megfojtanak. Ez a gitár sötét oldala, vagy amikor egy rossz húrcserénél szétesett a floyd rose-osom gyakorlatilag darabokra, mert egyszerre vettem le az összes húrt, hülye voltam. Fóbiáim vannak a húrcserétől, már így is anyukám letisztított gumis gyomlálókesztyűjével szoktam csinálni, mert szétcseszi az ujjamat is egy ilyen procedúra. De több ezer forintot és hosszú utazásokat nem fogok azért a luxusért bevállalni, hogy szakértő cserélje le őket. Mindegy, erről ennyit.
Úgy érzem magam viszont, mint a recesszív allél, úgyhogy eltaposhat bárki. Kérlek, ne tapossatok el, ha lehet, mért mocskoljam be a Hugo Boss cipőtöket? Estoy pidiendo a vosotros que no me pisoteéis. O, a Dios le pido! Esta manana cuando he llegado del campo a la estación del tren, por poco me seducía a la idea de desnudarme en el tren, pero Dios lo impidio. Hah.
Ímé, tres poemas míos:



Sorba teszem a napjaimat egy faasztalon
mint a káposztafejeket.
Ezek most egységesek, fazonra, kilóra.
Ezek majd mint a rózsa szépen kifeslenek.
aug13



Látom a szádon, azt akarod mondani,
hogy kár volt megszólalnod.
Most gyűrűznek tovább valami fájdalmas membránon
a hülye kíváncsi mozdulataid,
eltörik a tengelye, addig tologatod,
most megszólalsz megint hogy bocsi mégse
hullik a kalapács le a csonttörésre
aug13



Mondóka

Cseh Violának szeretettel


Cseviola te vagy a lányom tátsd ki a kezed
amikor futsz elém most nem fogsz elesni
nem bánt láva és szögesdrót
csak a hajnal ken be akár a
dér mikor ráfagy a biciklivázra

Cseviola ez a mi reggelünk szökellj akár az antilop
follyon méz a csigolyáid árkaiban s tömjén
szökjön az ajkad alól
beléd tapadok mint sörét a madárba
bordáid közt reked a hús kívül reked a pára
aug9