DT

Abban az időben Jézus maga köré gyűjtötte tanítványait, és ezt mondta nekik: Keressétek meg szerte a világon az összes eltévelyedett bárányt, a metálrajongókat, akik a nyájtól messze széledtek, és akik így veszélybe kerültek. Gyűjtsétek körém a szerencsétlen Hammerfall-osokat, a Kamelot-osokat, az Iron Maiden-t kopizós zenekarok híveit, a Bodom későbbi albumainak rossz útra tévedt rajongóit, az Angra-sokat, a kő Tankcsapdásokat és Depressziósokat. Gyűjtsétek körém az eltévelyedetteket. Így szólt Jézus a tanítványaihoz, a tanítványok pedig messze széledtek, a világ tizenkét égtája felé, és Jézus elé hívták valamennyi tévelygő lelkét Szodomának és Gomorrának, és jöttek sokan, zsírosan lógó hajjal, lázadással a szívükben, ám mikorra Jézus elé ért, le is csendesedett a tömeg. Mindenki letelepedett a dombon, a sörösdobozok kézről kézre jártak, mert fogytán volt már a nedű. Ekkor egy metálcica rohant oda Jézushoz és kétségbeesetten a fülébe súgta, fogytán van a sör, kéne valamit csinálni. Jézus pedig szólt a tanítványoknak, hogy töltsenek meg tizenkét korsót színtiszta vízzel, és hordozzák körbe azt. A tanítványok hüledeztek ugyan, de megszokták már mesterük hülyeségeit, amelyekből rendszerint csoda fakadt. És valóban, ahogy minden szomjas rokker a korsóját nyújtotta, a tanítványok pedig töltöttek a cserépkorsóból, nem víz, hanem éjszínű Guinness folyt ki onnan, és az ír nedű a rokkereket jókedvre derítette, mert kimosta az aranyászok rossz ízét a szájukból. De ekkorra már Jézus is szólásra emelkedett, a metálosok pedig elcsendesedtek. Bizony bizony, mondom néktek, ha zenei ízlésetek és tapasztalatotok akkora lenne csak, mint a mustármag, hegyeket mozgathatnátok vele, a rossz zenét pedig mélyen magatok alá taposhatnátok. Hatászünet. Az eltévelyedettek közül páran zúgolódni kezdenek, mert kezdik vágni, mire megy ki a játék, de ott volt a Guinness is a kezükben, hiába, Jézus jó PR-os volt. Jézus rekedtes hangja ismét felszárnyalt, és így szólt: Bizony mondom néktek, boldogok azok, akik Dream Theater-t hallgatnak, mert övék a zene országa. Boldogok, akik a DT Iron Maiden és Pink Floyd feldolgozásait is hallgatják, mert megnyílik előttük az igaz út. A Sátán számtalan alakban fog megjelenni előttetek, és kísértenek titeket mindenféle fülbemászó powerchorddal, szimfonikus aláfestésekkel, power metal hangzással, és rossz metálos hitvallással, hogy sex, drugs & rocknroll, holott ezek az elvek már a Guns’n’Roses idejében lejártak. Bizony, mondom néktek, boldogok azok a gitárosok, akik Arch Enemy riffek helyett a Train Of Thought és az Octavarium ritmusain nevelkednek, mert övék a sokoldalúság és a muzikalitás. Jézus ekkor előkapott szakadozott köpenye alól egy B.C Rich Warlock-ot, mely fekete volt, hegyes és sátáni. Eltévelyedett bárányaim, aki 21. században ilyen gitárral óhajt szórakoztatni bárkit is, az elfordítja előlem orcáját. Jézus a földhöz vágta a B.C Rich-et, kásásan szóló hangszedőivel, minden egyébbel. Szándékosan nem az Eagle-sorozat egyik darabját tette felelőssé a B.C Rich-ek közül, mert annak stílusát ő is elismerte. Ekkor Péter odanyújtotta neki hátulról a legújabb Music Man-Ernie Ball John Petrucci signature gitárt, és Jézus egy vehemens mozdulattal jó magasra feltartotta a puritán, ámde annál professziónálisabb hangszert, mellyel nem döfködni kell a színpadon, hanem játszani rajta. Eddig a zúgólódás mindegyre fokozódott, mostanra pedig már a csúcspontja körül játszadozott. A John Petrucci signature gitárnak azonban mitologikus varázsa volt, és ott csillogott a galileai domb tetején, a metálagyúak pedig elképedtek. Jézus a megfelelő pillanatban már el is indította tanítványait, hogy Live At Budokan DVD-ket, Jordan Rudess szólóalbumokat, Ernie Ball húrkészleteket osszanak szét a mostanra megpuhult szívűek között. Levedlette valamennyi a Hammerfallos, Annihilation-ös pólóikat, egy nagy kupacba dobálták őket, és Jézus meggyújtotta a máglyát. A tanítványok egy második turnusban DT-s és Pink Floydos pólokat és ruházatot osztottak szét, hogy azokban melegedjenek a didergő hívek. Ekkorra már sokan segítettek a tanítványoknak a tömegből. És lassan mindenki megtisztult az igaz zene kútjánál, ahogy a discman-ekbe és hordozható dvd-lejátszókba bekerült a hanganyag. Legutoljára a Rapsody-sok adták meg magukat (és még néhány fakezű Ossziános), akik nem hitték, hogy az ő Luca Turillijüknél jobb gitáros létezzék. Pedig a keserű igazság az, hogy létezett, és bizony lemosta a szegény Yngwie Malmsteen utánzatot a zenei palettáról, mert bár nem sweep pickingelt órákon át ugyanazokon az akkordbontásokon, és képes volt effektek közül válogatni, és zenét csinálni, John Petrucci megnyerte a Rhapsody-sok szívét is. Jézus ajka körül mosoly játszadozott, amint szemét a megtért nyájon legeltette, ahogy azok szélednek szét, az új evangeliommal a szívükben. A tanítványok már megszokhatták mesterük bravúrjait, úgyhogy elképedés helyett ők is megnyugodott, boldogan zsongó szívvel figyelték a tizenkét égtáj felé kígyózó ember-oszlopokat.
Jézus a tanítványai felé indult, levedlette szakadt köpenyét, mely alól Mesa Boogie-s póló bukkant elő, és Tel Aviv felé mutatott, hogy készüljenek a tanítványok, mert vip-jegye van az aznap esti DT-koncertre, mely a Hangar 6-ban lesz megtartva, nehogy elkéssenek onnan. A tanítványok előkészítették Dream Theateres kabaláikat, hogy majd azokat dedikálhassák. Jakab még a 6 húros Yamaha John Myung basszgitárját is elhozta, mert hallotta, hogy a vip-szektorba azt is be lehet vinni. Júdás a Mesa Boogie előfokot hozta volna el, csak nem bírta kézben, a kis talicskája pedig nem bírta volna a galileai puszta görönygös, aszott talaját. Péter hóna alatt ott lapult díszdobozban az egész DT-diszkográfia, az összes hivatalos bootleggel, mindennel. János abban reménykedik, hogy majd sikerül elkapnia Mike Portnoy ütőit, ha a közönségbe dobja, Máté szólni sem tud az izgalomtól, papírgitárját szorongatja, hogy a Dark Eternal Night riffjeit majd azon eljátssza élőben.
A lemenő nap jókevűen csillog a a Genezáreti tó mozdulatlan tükrében, úgy figyeli a domb tetejéről leereszkedő kicsiny társaságot. A megtért metálos tömegek mögött a por ismét hamvas lepedékként fedte a változatlan tájat, csupán néhány fordított keresztes sátánista nyaklánc, fekete rúzs és szöges karkötő hevert, megadóan, a homokban.
A minden lében kanál Péter még odasompolygott a boldogságában nagyot sóhajtó Jézushoz, és megkérdezte tőle: Mester, mi lesz majd a teknósokkal, az emósokkal, az agresszív pankokkal, a kordagyurisokkal vagy a rossz altert hallgatókkal? Hogy így felszámoltad a metálzene rákos burjánzását, még csak csepp a tengerben. Jézus megingathatatlan derűvel válaszolt: távozz tőlem Sátán! Ha a hited akkora lenne csak, mint John Petrucci egyetlen hajlítása a Lines In The Sand szólójában, már hegyeket mozgathatnál vele, és megtérne az összes kordagyuris rajongó is. Péter ebből megértette, hogy Jézus majd reája akarja építeni egyházát, és bizony véres évezredeknek kell még eltelniük, mire az egyház a sötétség birodalmával megküzd, és elhinti az instrumentális, progresszív, friss hangzású zene magvait a sok-sok millió eltévelyedett között.