Nem könnyű

Szegény napra virradt ez a mai. Az emberek szerte a világon tátogva várják a naponta esedékes Kinder Schoko-Bons adagjukat, de várhatják is, felesleges! Nem fognak ma az emberek Schoko-Bonst kapni, ma böjtöt tartunk.

Visszatértem hát steril tagmondataimmal. Rám parancsoltak, hogy csak. Tagmondatokban. Írjak. Emészthetetlen a sok digression és incoherence az esszéimben. Úgyhogy. Most tag. Mondatokban írok. Mitöbb. Darabos mondatokban írok. Minden pont után lélegzetvételhez juttatom csekély értelmi képességekkel rendelkező olvasóimat. No azért nem a Kedves Olvasóra gondolok ezzel. Csupán, magunk közt szólva, azokra az olvasókra, akik csekély értelmi képességekkel rendelkeznek. Visszatértem hát tagmondataimmal. Most friss vagyok és üde. Megfürödtem, a kádban bedöntöttem magamba egy kávét. Csobogott a folyadék bennem, csacsogott a víz kívülem. Hogy én hol voltam a kettő között? Kávéztam tehát egy jót. A Schoko-Bons elmaradásának kompenzálása végett. Ennyit megengedhet magának az ember. Nagyon nehéz és fárasztó mulatság boldognak lenni. Szóval nem könnyű.