26 november 2008

Topáz, Top 10

Feküdni az éjszakában, feküdni a topázfényben. Hétfőn történt még, mikor az eget telelihetgék a matt hófelhők és este se oszlottak szét, sütött a hold és alkonyati világosság bámult mindenhonnan rád, akármerre néztél, sőt, igazából kavargott a világosság lomha bélmozgással, de csak a hátad mögött viszolygott az egész a perisztaltikától, mert ahogy odanéztél, oda is fagyott, megfagyott, és onnantól csak bámult rád üveges, topáz tekintettel. Nem tudom, egyébként, hogy a topáz milyen színű, de azt kell képzelnem hogy a topáz z-je miatt vagy zöld, vagy szikrázik, vagy mindkettő, vagy mittudomén, én mindig is kevertem a topázt a zenittel és a zenitet a zergével. Mindegy.
Kint minden porcukros volt, esett primitív nyugalommal a hó, és minden nagyon hangulatos volt, karácsonyfák gyulladtak színes fényekre, tűzijáték fakadt az égbolton, elhaladt az utcánkban a kokakólás kamionkaraván, és a télapó vedelte a kólát, szaloncukrot kaptam, csillagok gyúltak, mindenkit szerettem, kis hóangyalkák integettek szívem széles tornácairól, miegymás.

Esett a hó, kicsit kibújtam a házból, de ez még csak délután történt, illetve már sötétedés után, szívtam a friss levegőt, néztem a havas tujáinkat és a fenyőfákat, most nem volt kannabisz-szaguk mint nyáron és tavasszal, hanem szép kis karácsonyfák voltak, és serdültek fiatalos lendülettel, illatoztak rostjaik, minden egészséges volt, minden nyugodt, minden beérkezett, mint egy Wass Albert regényben, és arra gondoltam, de jó lenne elszívni egy szivart. Sajna elfogyott minden szivarom, mikor elszívtuk múlt hét szombaton az összeset némi patinát adván a Fiktív multifilter-, pallmall és voguefüst itatta berendezésének és falainak.

Blaha, mekdonáldz, vécébejárat. A vécésnéninek már akadnak követői, akik hisznek a messiásban. Most a vécésnéni mindenkinek elmondta, hogy a magyar „úr(isten)“ szó is a magyar nép szentföldi eredetére utal, hiszen az ott feltárt Ur városának neve is szó szerint urat jelent. Ezt ő mindig is gyanított, csak a rövid „u“ betű tévesztette meg kissé. Ur-ban feltárták még a kumráni tekercseket is, amit lehet, hogy magyar szentemberek írtak, csakhát persze nem magyarul, mert azt senki nem értette volna az ottani arabok közül. Amikor a vécésnéni beszédét valaki nem hiszi, netalán kételkedne a kumrán vagy Ur városának létezésében, akkor a vécésnéni előkapja az Élet és Tudományt meg a Szent Jeromos kiadású Bibliát, és akkor mindenki kifogy az ellenvetésekből. Alapjában véve azonban a vécésnéni inkább a lelki dolgokban van otthon és csak néha tesz évezredeken átívelő történelmi kirándulásokat. Most már befejezte a Királyok könyvét, és ha jól vettem ki, valamelyik prófétánál tart éppen, most vagy Ezekiel vagy Ozeás.

Vangelis délután tartottam a minap. Hah, jó kis zene ez. Örök kedvencek a To The Unknown Man és az Utolsó mohikán filmzenéje. Ezúton hívnám fel figyelmét a Kedves Olvasónak, hogy megújult top 10-es linkgyűjteményemben noha túlteng a sok gitárszólós videó, azért azok is nézhetők, ráadásul vegyítve vannak jó kis klipekkel is. A gdanski szólótól egyébként leállt a szívem és három órára kómába kerültem. Ez most nem vicc. Anyukám vizesborogatással és hideg masszázzsal próbált életet lehelni belém és a mentők is félúton voltak már. Azóta szegény anyám halálsápadt és megtiltotta, hogy idén több Pink Floyd-ot hallgassak, mert senkinek nem hiányzik, hogy meghaljak, mielőtt jogsim lenne. Letöröltetett minden Pink Floyd-ot az ájpodomról, de innen nem töröltem le a linket, viszont éppen ezért mindenkit arra kérek, csak a saját felelősségére hallgassa meg. Bevallom azért, hogy azóta egyszer mégis rákattintottam erre a koncertfelvételre, de az első szóló után lebénult a bal kezem, minekutána hagyhattam az egész napi gitározást a francba. Az állammal kellett odatoszogatnom az egeret, hogy bezárjam a firefoxot. A Junk Medley után egyébként nyitottam magamnak egy eBay-es profilt és már elkezdtem volna körbefényképezni a gitárjaimat, hogy felrakom oda őket, de le volt merülve a Canon-om, aztán mire feltöltött, egy kicsit már megnyugodtam. Azóta csendes, nagypapás derűvel tekintek bele a világba. Nem ismerek lehetetlent, nem ismerek lehetségeset sem.

Nincsenek megjegyzések: