12 február 2010

Boldogok a (Milyen II.)

Boldogok az együgyűek, mert övék a mennyeknek országa. Boldogok azok is, akik nem tudják, milyen bűnösök, mert övék a lelki béke vegetációja. Boldogok, akiknek a világba belekiáltva eszükbe sem jut válaszra várni, még ha a visszhangnak sok végtelen kürtőt is kell előbb bejárnia. Boldogok a lassú agyúak, mert övék a gránittörő türelem ereje.

Boldogok a mayocsikszes topban feszítő lányok, akik a barátjuk számlájára írt mammutos mekdonáldz-vacsoráktól kezdenek hurkásodni, akik az ájfónjukat lehelgetik, akik kishíján a 230 voltról működő braunjukat is beviszik a zuhany alá borotválkozni, akik egymás közt tamponnal csereberélnek, akik a feromon szót a dezodor reklámokból ismerik, akik, ha egyedül vannak, nagyon félnek, akik, ha szombat este az albiszobában magukra maradnak, őrjöngve és tüzelve rohannak végig a városon farmerben, bugyi nélkül, bőr alatti kötőszövetig epiláltan.

Boldogok a tisztaszívű bandavezérek, a borgőzös lehelettel hódító srácok, a combközépig eresztett farmerosok, a műacél nyakláncukba gubancolódott hajúak, a gyengéden ápolgatott borosta hívei, a kockahas-fétis imádók, a köldököt az ágyékkal összekötő szexi szőrcsík angolos precizitású kertészei, a vicceket megaztmondók, a társasági sztorikat diktálók, az igéző pillantások blőd bajnokai.

Boldogok a buta nevetésre fakadók, mert nekik megmondják, mikor nevessenek és mikor sírjanak. Boldogok Isten végtelen mezejének kis tücskei, a gének sikeres továbbörökítői, a jövő nemzedéke. Boldogok az együgyűek, mert övék a párzás nemes egyszerűsége. Övék a jótékony érzéketlenség: a hasogató hangok ellen a fülzsír tompa csattanása, a káprázat ellen a fókuszálatlan tekintetre rakódó hályog, a frissen vágott pázsit és az üde bőr illata ellen a feromontól eldugult orr, az igéző formák és a puha textúrák érintése helyett a farmeron-át-nemiszerv-markolás, a zamatos fűszerek és puha fülcimpák ízlelgetése helyett a nikotinos-rágó-nyammogás.

Nincsenek megjegyzések: